Kanszuh al-Ghúri a fáradó mameluk uralom utolsó jelentős szultánja. A Kaukázusból származó rabszolgát az erődbeli (burgi) mameluk párt emeli szultánná. 1501 és 1516 között szokatlanul hosszú ideig uralkodik. Lassan emelkedik a magas méltóságra. Fiatalon Qait bej belső szolgája, negyvenévesen még csak tíz testőr emírje. Hatvanévesen, amikor szultánnak teszik meg, Tarzusz és Aleppó kormányzója. Uralkodása alatt is tovább folyik a pártos mameluk csoportok véres marakodása. Qait bej halála, 1495 és trónra emelkedése között 5 szultán váltja egymást.

Az idős szultán uralkodói feladatainak gyakorlása mellett legszívesebben palotakertjének virágai között tölti idejét. Hatalmának gyengülésével erőre kaptak a beduinok (badú) és gyakori rajtaütésekkel fenyegették a keletről jövő karavánokat és a mekkai karavánokat. Egy ízben a mahmalt, a szultánt képviselő és jelképeit a mekkai zarándoklatra vivő hordszéket is megtámadták.
A szultán a Szíriában és Palesztinában fennhatósága alatti területek megőrzése érdekében a siita sah és a szunnita ortodox konstantinápolyi Szelim szultán között egyensúlyozott, amíg a sah és a török szultán közötti hadakozásban a szultán nyílt állásfoglalást nem követelt.

A fáradt, pohos 76 éves szultán széthúzó mamelukok élén indult Szíriába, hogy felvegye a harcot az mindenütt hódító oszmán hadsereggel, azonban csapatai súlyos vereséget szenvedtek. Árulás ellensúlyozta közvetlen testőreinek bravúros küzdelmét a török szultán sátra közelében. Al-Ghúri maga is elesett és fejét a szultán lábai elé helyezték.