Andrea Matteo Palmieri Arcivescovo di Matera, azaz Matera püspöke. 1518-ban VI. Adrián pápa rendeletére iktatták be. 1527-ben VII. Kelemen bíborossá lépteti elő. A püspökséget more nepoti Vincenzo Palmieri után szerezte meg és a minorita szerzetes rokonának, Francesconak kényszerült átadni, amikor V. Károly rendeletére Milánó kormányzójának nevezték ki, mivel a Tridenti Zsinat határozata megtiltotta a két méltóság egyidejű viselését. Ennek ellenére Francesco 1530-ban bekövetkezett halála után a püspöki cím visszaszállt rá. Ezt követően egyházmegyéjét a távolból irányította. Püspöksége idején keserűen támadták azért, mert elődeihez és rokonaihoz hasonlóan egyben az acerenzai püspök méltóságát is viselte, s ezzel hozzájárult annak korábban kezdődött drámai elszegényedéséhez. 1537-ben Milanoban halt meg. Földi maradványait Rómában, a Santa Maria del Popoloban helyezték örök nyugalomra.