Petrumi, Péter erődje sziklás félszigeten áll a kisázsiai tengerparton. Három oldalról tenger veszi körül. A szárazföld felől jobban erődített falai majdnem négyszög alakban épültek.

Itt állt valaha az ókori Halikarnasszosz, a károk uralkodójának városa. Leghíresebbjük, Mauszoleosz hatalmas síremléke az ókor hét csodájának egyike. Halikarnasszosz romjai még láthatók a lovagok idejében, maga a síremlék ledőlt kőhalom.

Petrumi a Szent-János rendi lovagok tengeri hatalmát őrző, a Rodosz környéki szigeteken és a török parton álló erődrendszer egyik fontos pontja, a rend javainak éke. A lovagok először Szmirnában vetették meg a lábukat, erődjüket azonban 1402-ben Timur kegyetlen ostrommal bevette és elfoglalta. Szent Péterről nyerte nevét a valahai Halikarnasszosszal szemben álló kis erőd, amelyet egy évtizeddel később hódítottak meg és egy évszázadon át építették szüntelenül tovább, nem kis részben Mauszoleosz síremlékének köveiből. Az értékes szerzemény állapotát évente az erre kinevezett baillinek kellett ellenőriznie.

A szárazföld felé néző oldalon tengervízzel elárasztott árok, előtte további, hídon át elérhető külső erődítés védte a belső négyszöget. Ezen belül a lovagok nagyobb kápolnája és a régi belső vár. Ennek tornyait a franciák és az olaszok kapták, a hatalmas Corretto- és Gatineau-bástyák a szárazföld felől vigyázták. A kikötőt külön ütegállás ellenőrizte, megrakva ágyúkkal és lőszerrel.

Az oszmán számos kísérlete ellenére száz év alatt sem foglalta el. A szultán fennhatósága rögtön a falakon túl kezdődött. Dogok kószáltak a vár alatti területen, hogy jelezzék az emberek mozgását. Megtanulták, hogy a vár harangjának szavára enni kapnak.

Provins a champagne-i vásárok városa. A lehetőséget Champagne grófjai adták meg. Champagne termékeny sík vidék Franciaország szívében. A XII. századtól itt találkozik a Flandriából jövő drap, az erős gyapjúszövet az itáliai kereskedők árujával, a Velencén át érkező keleti selyemmel, fűszerekkel. Az évente kétszer esedékes nagyvásár idején a várost embertömegek árasztják el, pénzváltók és hitelnyújtók keresik a hasznukat, fogadósok, árusok, céhes mesterek a kereskedők kiszolgálásából tollasodnak. A májusi vásár 46 napig tart, a Saint-Ayoul szeptember közepétől mindenszentekig.

A város hamarosan jelentős gyapjútermelő központtá válik. Kártolók, fonó és fésülő munkások, kelmefestők dolgoznak a falakon belül. IV. Thibault champagnei gróf azonban hiába intrikál a francia király ellen és Szép Fülöp idején Champagne a királyság részévé válik

A champagne-i grófok idejüket inkább Párizsban töltik, a vidékre való gondjuk, kedvezéseik nélkül a vásárok és a gyapjúkereskedelem is sorvadásnak indul. A százéves háború során többször váltja hovatartozását, kifosztják és feldúlják az angolok.

A XVI. század közepén a város még javarészt azon a dombtetőn gubbaszt, ahol a champagne-i grófok akkor már fényét vesztett palotája állt. A grófok maguk Troyes-ba tették át székhelyüket. A palota fölötti téren máig áll a tér közepén állított hatalmas kőkereszt. A falakon belül kolostor a Saint-Quiriace félig megépült nagytemplomával és a Tour aux Prisonniers vaskos négy fiatoronnyal körülvett donjonjával. A szűk utcákban állnak még a régi fogadók. A házak némelyike a Saint-Quiriace káptalanjának tulajdonában van. A Grange aux Dímes gondosan épített gabonatárolójuk, ahol a a tizedbe gyűjtött gabonájukat tartják.

A várost tekintélyes erődítések veszik körül. A falak alatt mély védőárkok, egymást érik a hol kiszögellő, hol kerek bástyák és tornyok. A párizsi út áthalad a városon és a Saint-Jean kapun hagyja el. A falak a város fénykorában épültek meg így. A város alatt a Saint-Ayoul templom, s a Val, a völgy Notre-Dame tornya mögött a kolostora. A Saint-Ayoul előtti tér a vásárok szintere, a szent védelme alatt.

A házak alatt mindenütt mélyen és kiterjedten földbevájt és kiboltozott termek, pincék hálózata. Az agyagot a foulage, a gyapjú tisztítása során az oldott zsiradék felszívására használták fel, majd a föld alatti teret lassan beépítették. A felső épületek alatti szinten gondosan faragott boltíves termek, a salles basses, majd alattuk és mögöttük kivájt alagútrendszer, a fent lakó tároló és más munkára használt helye.

A város falai alatt a vidék két folyócskája, a Durteint és a Voulzie találkozik. Vizük tölti fel a falat körülvevő árkokat. Csatornák alakulnak ki, amelyekre a falakon kívül malmok, bőrcserzők, gyapjúmosók használják a vizet és terjesztik ki a várost, amely lassan lefelé húzódik és belakja a Saint-Ayoulig lejtő domboldalt.