Provins a champagne-i vásárok városa. A lehetőséget Champagne grófjai adták meg. Champagne termékeny sík vidék Franciaország szívében. A XII. századtól itt találkozik a Flandriából jövő drap, az erős gyapjúszövet az itáliai kereskedők árujával, a Velencén át érkező keleti selyemmel, fűszerekkel. Az évente kétszer esedékes nagyvásár idején a várost embertömegek árasztják el, pénzváltók és hitelnyújtók keresik a hasznukat, fogadósok, árusok, céhes mesterek a kereskedők kiszolgálásából tollasodnak. A májusi vásár 46 napig tart, a Saint-Ayoul szeptember közepétől mindenszentekig.

A város hamarosan jelentős gyapjútermelő központtá válik. Kártolók, fonó és fésülő munkások, kelmefestők dolgoznak a falakon belül. IV. Thibault champagnei gróf azonban hiába intrikál a francia király ellen és Szép Fülöp idején Champagne a királyság részévé válik

A champagne-i grófok idejüket inkább Párizsban töltik, a vidékre való gondjuk, kedvezéseik nélkül a vásárok és a gyapjúkereskedelem is sorvadásnak indul. A százéves háború során többször váltja hovatartozását, kifosztják és feldúlják az angolok.

A XVI. század közepén a város még javarészt azon a dombtetőn gubbaszt, ahol a champagne-i grófok akkor már fényét vesztett palotája állt. A grófok maguk Troyes-ba tették át székhelyüket. A palota fölötti téren máig áll a tér közepén állított hatalmas kőkereszt. A falakon belül kolostor a Saint-Quiriace félig megépült nagytemplomával és a Tour aux Prisonniers vaskos négy fiatoronnyal körülvett donjonjával. A szűk utcákban állnak még a régi fogadók. A házak némelyike a Saint-Quiriace káptalanjának tulajdonában van. A Grange aux Dímes gondosan épített gabonatárolójuk, ahol a a tizedbe gyűjtött gabonájukat tartják.

A várost tekintélyes erődítések veszik körül. A falak alatt mély védőárkok, egymást érik a hol kiszögellő, hol kerek bástyák és tornyok. A párizsi út áthalad a városon és a Saint-Jean kapun hagyja el. A falak a város fénykorában épültek meg így. A város alatt a Saint-Ayoul templom, s a Val, a völgy Notre-Dame tornya mögött a kolostora. A Saint-Ayoul előtti tér a vásárok szintere, a szent védelme alatt.

A házak alatt mindenütt mélyen és kiterjedten földbevájt és kiboltozott termek, pincék hálózata. Az agyagot a foulage, a gyapjú tisztítása során az oldott zsiradék felszívására használták fel, majd a föld alatti teret lassan beépítették. A felső épületek alatti szinten gondosan faragott boltíves termek, a salles basses, majd alattuk és mögöttük kivájt alagútrendszer, a fent lakó tároló és más munkára használt helye.

A város falai alatt a vidék két folyócskája, a Durteint és a Voulzie találkozik. Vizük tölti fel a falat körülvevő árkokat. Csatornák alakulnak ki, amelyekre a falakon kívül malmok, bőrcserzők, gyapjúmosók használják a vizet és terjesztik ki a várost, amely lassan lefelé húzódik és belakja a Saint-Ayoulig lejtő domboldalt.