János, István, két sovány falu gazdájának fia az 1483. évben született Másholfalván, a vasi dombok között, akkor a magyar királyság területén. Apja maga korán árvaságra jutott és a környékről való módosabb parasztlányt, Máriát vette el, akibe is igen beleszerelmesedett. Apja többször vett részt a törökön vett portyákban. A nagyapa, Másholfalvy Boldizsár, borbarát és szenvedelmes hadakozó, maga is török elleni csetepatéban esett el.

A területen ki s bejártak a magyar portyázók, oszmán lófarok alatti különítmények és Frigyes császár csapatai. Istvánt egy reggel a kaszálás közben kapta egy kis janicsár őrs, hiába kapott kardra, lovas íjász nyila végzett vele. Délidőben találta meg az apa hűlőfélben lévő teste mellett magukat könnyebbitő törököket egy Günsből kijött lovascsapat. János anyja, Mária, apjának testébe kapaszkodva zokogott a lekaszált asztagon ülve. Wolfgang Meilersdorfer, Günsben szolgáló vértes kapitány, aki magának többször is érdemet szerzett a Mátyással való hadakozás során, nyergében, majd szekéren vitte magával Mária asszonyt és gyermekfiát.

Wolfgang, 1477 óta Aggstein bérlője a császári koronától, saját fiával Roberttel együtt neveltette Johannest. Mária előbb cselédjeként, ágyas gyanánt, később házvezetőjeként, 1493-tól hites feleségeként szolgálta. Wolfgangot 1498 egyik őszi napján, Stein várnagyával való vitatkozás közben üti agyon a guta.

Johannes nagy képzelőtehetségű ügyes fiú, aki Roberttel, Wolfgang Meilersdorfer saját fiával és a környékbeli parasztfiúkkal mindenben felveszi a versenyt. Becsatangolja a Duna partját, a környékbeli erdőket, gyerekharcokba keveredik és részt vesz minden földműves munkában is.

Robert, a greifenseei Landenberg-rokonság között töltve apródéveit, hamarosan zsoldoscsapat tisztféléje majd fosztogató zsoldoscsapat vezére. Szabadosai a császár s a Sforzák szolgálatából szökött legények. Robertet merészsége, felfelé törése és kegyetlensége teszi vezérükké. Mindent megtesz hogy hadi jártasságát, testi erejét fejlessze, hogy féljék és urukként, vezérükként rettegjék a körülötte valók.

Végigdúlja s fosztogatja Churt, Unterwaldent, Zürich környékét majd egy omlófélben lévő erődítménybe veszi be magát.

Johannest hosszú tanakodás, anyjának és nevelőapjának gyakori összekülönbözései után végül Melkbe, a kolostorba adják. Leszolgálja a laikus évet, kezdetben jó viselettel, majd fokozatosan meghasonlik a szerzetbeli élettel. Barátjának, a humanista tudós szász Willibaldusnak halálát követően hosszabb időt tölt egyedül cellába zárva. Georg Welser, linzi kanonok közbenjárására próbára bocsátják, Gerhardus testvért, a falánksága miatt elbocsátott szerzetest kiséri el svájci földön át haza, Burgundiába vezető útján, ám a priori utasítás ellenére nem fordul vissza a császári territórium határán, hanem Robert bátyját keresi meg a Zürich melletti Chatzenburgban.

Robert zsoldoscsapata akkorra már züllött rablóbanda. Kegyetlenkedése miatt rettegik, ám napjai meg vannak számlálva. Vérben és részegeskedésben tobzódik, mikor Johannes, jó útra téríteni, megérkezik hozzá. Találkozásukból rábeszélés helyett dulakodás lesz, melyben a holtrészeg Robert saját pallosának letört s padlókő résébe akadt felébe zuhan bele. Váratlan halálára martalócai szétszélednek a rablott zsákmány maradékával.

Johannes egy megmaradt zsoldossal menekül. Egy fogadóban a zürichi tó átkelőhelyénél hazatérő francia keresztesek között egy johannita lovaggal vetődik össze. Annak gondolatai a világ soráról összevágnak az övével.

Keletnek indul. Budán, Kalocsán, Zágrábon, Bihigen át vándorolva ér el Zárába, ahol 1510 nyarán jut fel egy induló gályára.

Johannes Rodosz szigetére Velencéből zarándokokkal érkezik. A jeruzsálemi Szent-János rendi lovagok közt a német nyelvnél próbál szerencsét. A nyelv kommendátora felvilágosítja, hogy a lovagok közé származása miatt nem kerülhet be. Jeruzsálembe sem indulhat tovább, a tengert a török ellenőrzi.

A Collachium alatti piactéren lézeng, amikor összeismerkedik Sabba da Castiglionevel, aki szigetbeli antik gyűjtéséhez embereket verbuvál. Együtt járják be a szigetet, Gabriella D`Este számára gyűjtenek. Sabba beléoltja az antikvitás iránt érzett s a humanista lelkesedését. Johannes felismeri a történelem egymásra rakódó voltát s a világ többé nem folyik el érintetlenül mellette. Vágy űzi a görög kor megismerésére s Itáliába utazna. Megtanulja azt is, hogy a görög bölcsesség csak arab és héber közvetítéssel férhető hozzá. Sabba igéri, hogy elkísérheti majd az ő szállítmányát Mantovába vivő hajóval.

Ajánlására bekerül Beuron, a német tüzérmester segédei közé. Aritmetikai érdeklődése, a röppályák menete iránti képzelőereje kimagasló tanítvánnyá teszik. Hamarosan a turcopolier tüzérségi helyettese lesz és vele együtt vesz részt a johannita erődök szemléin. Feladata az ágyúk állapotának, hadrafoghatóságának ellenőrzése. Már igérete van a nagymestertől, hogy a fő tűzmester helyettese legyen. Petruminál kisebb csetepaté során ágyúlövései mentik meg az erőd menedékét kereső oszmán szökevényeket.

Visszatérésükkor a turcopolier külön is a nagymester, d`Amboise figyelmébe ajánlja. Johannes itáliai utazásra kéri a nagymester engedélyét. Hiába apellál a régiségek szeretetére, a baillik ítélete szerint tűzérmesterekre a rendnek nagyobb szüksége van.

Johannes egy görög hajósgazdát veszteget meg, hogy titokban Ciprusra vigyék, ahonnan velencei hajóval remélné a továbbjutást.

A görögöt azonban kevéssel kihajózásuk után török kalózok veszik űzőbe, majd hatalmukba kerítik a hajót s valamennyi utasát rabláncra vetik, majd rabszolgának adják el.

Johannest fürge elméje és fiatalsága miatt mameluk rabszolgának vásárolja meg al-Ghúri szultán egy felhajtója a kisázsiai török parton, ahol a kalózok eladásra kínálják. A Nílus szigetén Gezirán a testőrgarnizonban Korán-tanulásra fogják, nevét Juszufra váltja. Kétségektől már repedező keresztény hite az iszlámnak adja át helyét. Az ifjú növendék mamelukok közt előbb félrehúzódó, majd egyre inkább megleli helyét. Fegyverforgatást, lovasharcot tanul, előbb 12, majd 24 parancsnoka.

1513 ramadánján benne van a mahmalt, a szultán felségének jelképeit Mekkába vivő hordszék kisérői között.

A hidzsráról visszatérő menet al-Qahira előtt másik karavánnal egyesül. Az öreg fegyverkereskedő tevéi Damaszkuszból hoznak árut. Johannes al-Waasit Allah akaratáról s a hatalom honnanvalóságáról faggatja. Már megbarátkoznak, mikor a hazatérő mahmal menetével egyesült kereskedő karavánt beduinok támadják meg. Juszuf nagy lélekjelenléttel menti meg a maga s az öreg kereskedő életét.

Al-Qahirában al-Waasi, aki a szultán kegyében áll, kivásárolja Juszufot és saját szolgálatába állítja. Segédként dolgozik a szúqbeli boltjában, kereskedés fortélyát és számadását tanulja.

Tíz év telik el a titokban a siita Ali követőihez tartozó kereskedőnél. Juszufból felnőtt férfi és al-Waasi értékes embere lesz.

Maga is egy siita szúfi khánkha látogatója, gazdájának bizalmasa. Al-Waasi házában ismeri meg egy kopt vízhordó felserdülőfélben lévő negyedik lányát, Miriamot. Éveken át őrzi magában hozzá fűző szerelmét.

Gazdájának megbízásából Spalato körül a hegyekben a török ellen gyülekező uszkok vezérnek szállít titokban fegyvert. Ez al-Waasi különösen bizalmas megbízása. Hite szerint más társaival a szunnita oszmán hatalmat kívánja gyengíteni. Kora miatt sem kelhet már tengerre. Juszuf ígéretet kap felszabadítására, ha végbeviszi ezt a megbízást.

Az uszkokok vagy morlákok megkapják az ágyúkat s Juszufot egy vezetőjük kiszabadításának segítésére is rászorítják. Ezt követően hajózik haza.

Végbemegy felszabadítása s jómódba jut. Apjától jó pénzen megvásárolja Miriamot, akit keresztény országba visszatérve feleségül kíván.

Cipruson s Salernón át ér el Magna Graeciába, ahol Pithagorasznak, az első filozófusnak nyomdokát keresi. Metapontiumban elmegy a Palatinusok asztalához, melynek oszlopait az ő szentélyéhez tartozónak mondják. Földre alkuszik és letelepedne itt. Matéra püspökéhez folyamodik, hogy visszatérhessen az anyaszentegyházba és elvehesse a magával hozott kopt leányzót. Ám Matérában sanda szemmel látják a levantei idegent és Andrea Matteo Palmieri elutasítja folyamodását.
A fajtalanságában leleplezett Bernardo Venusiot zsarolja, így jut nevelői álláshoz egy befolyásos házban. Miriamot Metapontiumból magához hívja. A leányzót három haramia támadja meg útközben, erőszakot vennének rajta majd végeznek vele.

Keserű évek következnek. Nápolyban egy tudós nemesember titkára, Rómában hispán eretnekekkel lakik a Sacco után elhagyott romok között. Sienában bukkan fel, Pratoban egy újplatonista gróf vendége. Velencében George Ripley egy követőjével harmadfél évig aranycsináláson buzgólkodik. Hazátlan, idegen, sikertelen éveit megelégelve császári német földre indul vissza.

1529 tavaszán gyalogszerrel kel át az Alpokon. A salzburgi érsekség területén egy jómódú molnár, Karl Jocher veszi fel lisztesszekerére. Házában, lakójaként üt tanyát és néhány hónap múlva a molnár Matilda lányával kötendő házasságáról kezdenek beszélni. Kereszténynek mondja magát, de módja kevés a házasodáshoz.
Magyarországon a módos mauterndorfiak által összeadott pénzből búzát vásárol fel. Igy szedi meg magát ismét. Lungow végre befogadja. Matildától ikerfiai, majd lánya születik. Házat vásárol, posztóval kereskedik.

Meglett férfiként sem tud nyugton lenni. Járja a vásárokat. Elvetődik Provinsba, ahol a szóbeszéd szerint templomosok raboskodtak s véstek jeleket a földalatti járatokba, hogy hátrahagyják Jeruzsálemben Salamon templomának mélyén elfedett tudásukat. Már fehér hajú férfi, öt évtized a háta mögött. Nyomok és jelek után ásat, eredménytelenül. Egy idegen veszi pártfogásába s viszi magával a provinsi „örömök házába”, ahol maga is a házat vezető „apátnő”, Marie-Florine kenyerén él. Beszélgetéseik során ismeri fel vonalának valódi természetét és még a tél beállta előtt hazasiet, hogy saját házi tűzhelyének, asszonyának, cseperedő gyermekeinek éljen.

Környezetének szabadgondolkodójaként és különc szellemi megvilágítójaként a környékbeli polgári és nemesi ifjak tanítója és befolyásolója. Derűsen, bölcsességben és tapasztalatban gazdagon öregszik meg. Békéjét csak olykor zavarják meg drágaságkedvelő feleségének, Matildának követelései és felnövekvő fiainak rossztettei.

1544 tavaszán velencei területen át török földre indul, hogy újra kereskedésbe fogjon. Lassuló vérét megpezsdíti az utazás. Vezetővel gyalog kel át a Velebiten, majd Turani (Turanj) közelében a tengert elérve valósággal megfiatalodik. Átúszik egy parttal szemközti kis szigetre, ahol minden látható vagy felismerhető külső ok nélkül meghal.

A különös körülmények hatására a parti falu lakói megtagadják szentelt földbe való eltemetését, és a szigeten földelik el. Személye legendás történetté fakul. Csontjait sok évvel később az akkori plébános kezdeményezésére kutatják fel és helyezik végső nyugalomra a falu temetőjében. Nevére már bizonytalanul emlékeznek, sírkövére három kezdőbetű kerül.

J.W.A.