Eleget küszködött. Részemről meghalhat - mondta Egy.

- Az élet minden cseppje gyönyörűség. Megérdemelné, hogy még éveket kapjon. - válaszolta Kettő.

A kék, tiszta, édes felhő lassan szállt velük mindenek felett. A túlvilág langyos, illatos levegője betöltötte és körülölelte őket. Felhők voltak maguk is, részletes körvonalakkal, melyek folytonosan osztozkodtak az égi térben, azzal kölcsönösen kiegészítették, betöltötték, fenntartották egymást.

Mivel végül mindig minden a helyére kerül, indulattalan határtalan derű ült az arcokon. Egy gyémántos foglalatú sarlószerűséget hordott a hátán, Kettő pedig selymes hússzínű kagylóban lebegett.

A szemforma Három csóválta a fejét.

- Még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mérlegre tegyük. Nem érkezett be minden akta. Azt mondom, határozni csak minden tett figyelembevételével szabad.

Négy a hátán úszott a térben és sorban egyesült az égiek testetlen felhőivel és minden érintkezés után újra elvált tőlük. A szakállas arcát körülölelő tövisek nem szúrtak, anyagtalanul fésülték át az égben lakók belsejét.

Négy nem mondott semmit, csak állandó jelenlétét érzékelték. Kettő csábító fordulatot tett a térben, mindent betöltő gömbölyűségét mintegy körbekínálva. Mintha minden megzendült, megrezdült volna. Az égiek azonban pályájuk módosítása nélkül lebegtek tovább.

Egy határozott hangon folytatta:

- Johannes Aliolocus megtalálta a Vonalat. Keresése célhoz vezette, szíve megnyugodott, elméje feltárta az elmúltat és befogadja a jelent. Lélekben már nem találja helyét a Földön. Ül és fejét a mellére horgasztja. Szakálla tekintélyt parancsoló és fehér lett. Ujjai bütykösödnek, látása gyengül. Az olvasás jobban fárasztja. Lapozás helyett gyakran előremered és a múltra, a távolra réved vagy észrevétlen elszundikál.

- Tegnap egy tejeslány ment el előtte. Fekete haja ingvállára hullott és gömbölyű melleket vett körül. A tejesvödröket egy rúd két végén vitte. Egyszerű szoknyája a szélben rásimult a hátuljára. Johannes hosszasan nézett utána, míg csak el nem tűnt számára az utolsó ház sarka mögött. Férfias feszülést érzett a nadrágjában és arra gondolt, hogy este az ágyban Matildához fordulna.

- Nem törvény, hogy a bujálkodásra képesek megmaradjanak. - figyelmeztetett Három. Távozásuk minden pillanatban előfordul. Van, hogy az asszonyok hasáról jönnek el, mert elfogy a szívdobogásuk, vagy a beteljesülés teljes csöndjének beálltát követő pillanatban rájuk dől a ház vagy leszúrja őket egy pénzéhes kéjnő. Nem maradhat valaki csak azért, mert a hímtagja ficánkol.

Négy ilyenkor szokott beavatkozni, építve biztosan döntő szavára. Érezték mindannyian, hogy a figyelme éri őket, ha továbbra sem szólt is egy szót sem.

- Soha senki nem bizonyította, hogy a földön járásuk hossza és minden feladata nincs előre kiszabva. Hányan vélték olvasni a sors könyvét vagy látni a csillagokban a jövőt. - emlékeztette őket Egy.

- A jóság teret ad a véletlennek. - fordította vissza Három. - Az előre kiszabott jövő minden életkedvtől megfoszt. Ezzel is odavész a hímtag ficánkolása és kérdezheti Kettő, hol a megtestesülés szépsége és az összetalálás gyönyörűsége. Ismeritek őket. A legjobban a vakszerencse játékait kedvelik. Képesek órákon át kerekeket pörgetni, pénzeket vagy kockákat dobálni és hajlandóak tőle enni- és felvennivalójukat teljesen függővé tenni.

- A vakszerencse csak egy szóba sűrített előítélet. A kocka fordulása is benne lehet a sors könyvében, írva, előre.

- Lehet, ám akkor elvetni sem érdemes. Rájönnek és el sem dobják. Ha tudnák, gyermekük fiú lesz-e, lány-e, a nők meg sem születnének. Ki hordaná akkor ki a jövő nemzedékét és viselné a gyönyör jegyeit?

Egyszer csak ott volt Négy.

- Én kellek. Közvetlenül az emberhez nyúljunk. Lássuk egészében, legyünk benne, legyünk ő. Mi van akkor? Mint annyiszor, a másik három értetlenül nézett rá.

- Egy vagyok és mindent kiterjedten és elejétől végéig magamba foglalok. Ez tesz eggyé és változtathatatlanná. Belőlem egyet kiszakítani vagy elhatárolni lehetetlen.

- Kettő cselekvő között vágy ébred. Egymás felé tereli, kényszeríti őket és minden felfokozódik. Így jutnak el a mindenséghez, amelyben nekik minden benne van. Minden, amit kívánni lehet. Másik nélkül az egyiket fel sem lehet tételezni. A másikban levés csak a teljességet felvillantó illúzió.

- Három kötelék tartja össze a levőt. Van valamiből, aminek a megnevezése már félrevezetne, és valameddig, Egy idejéig. Mindezt törvények szabályozzák. Csak ez számít. Bújj, ahová akarsz, előre ezt találod.

- Hová terelnéd a szót? - kérdezte Kettő. A Mindenségről szólva minden szavad mindig igaz, öröktől fogva. - Hallelúja, zengem! Zengjétek hát velem! - És zengett a hallelúja. Ragyogott a varázsos színű felhő. Egy, Kettő, Három és Négy forma nélkül egymásba játszva, összefolyva.

- Mi jutott eszébe Johannes Woanders mesternek egy álmatlan hajnalon? Mert tudjátok jól, hogy sok hajnalon gondolataiba merülve ébred. Összekucorodik az oldalán, dunna a fülén és elméje fölpattan, mint egy rugóra járó skatulya fedele. Hogy jó lesz útnak eredni, délnek vándorolni. Áthajózni a jó meleg Belső-tengeren és fermánt kérni a Magas Porta kádijától Damiettában, hogy felukkát vegyen bérbe, és a szerecsenbőrű núbiai hajósok felvitorlázzanak vele a Níluson, fel a vízesésekhez, a víz szülőhelyére, szudáni sivatagba. Mondják, hogy a sivatag másik oldalán, sűrű forró erdő mélyén, datolyafák és banánfák és kenyérfák alatt a vademberek meztelen élnek. A nagy melegben nem is viselnének ruhát. Így aztán asszony-férfi egymás érintésében, közeli látásában él, isteni törvény nélkül ugyan, ám az ember természetével jól összeférőn. Esőben, félelemben apraja-nagyja jól összesimul, akár a majmok, mikor egy a másik bundáját vakarássza, vagy a malac az ólban. Ősi tisztaságú élet az. Hol az eredendő bűn, melyből a próféták intése, a Megváltó kihozott? - Ezen spekulálgat, aztán csak hiába van régen itt a felkelés ideje, fel nem nyitná a szemét, gondolatától nem szabadulhat.

- Semmihez sem fogható az öröklét! Minden lélek gondját viselni méretlen jut idő! - sóhajtott fel Három. - Együttérzésem oly határtalan, hogy szinte együtt érzek az emberrel! Langyos esőben, a csöpögő levelek alatt összebújni a falu népével. Bőröm más élő bőrtől langyosan, jó érzéssel zsong.

- Merészségét mire tartsuk? - szakította félbe Egy. Szerzetből szökött, egyházból szakadt, dzikren erősítette szívét, felismerte a Nouszból leszakadt természetét micsoda béklyózatlanság! Ott volt csak nemrég az az olasz, nem is szívesen idézném fel a nevét, akit máglyán égettettünk, hogy a bizalmatlanság, a fürkész bizalmatlanság tovább ne harapódzzon.

- Josephus maga van a gondolatával! Nem áll perben senkivel. Mindenhová vezet út, nem kell azért azon végigmenni.

Négy szokása szerint a dokumentumok között keresgélt. Különben is minden érdekelte. Ennek az embernek a lelke is hamarosan ott lehet a mérlegen! Ha ezeket a tetteket vetjük a serpenyőbe, néhány oszmán aga, bej és janicsár halálát, egy szűz elcsábítását, önfejűséget, parancsok megtagadását, titkos istentelenséget… ott van viszont tudós tanítása annyi fiatalnak, egy nyavalyatörős ápolása, anyjának sóvárgó szeretete.