Huszonöt fiatal férfi éji lélegzése. Az alvás, a lelkek alvása felszáll a tető alá, ott lebeg az ágyak fölött.

Ágyak egyetlen hosszú sorban. Felkeléskor huszonöt fiatal férfi áll az ágya mellett. Fez, kaftán, görbe kard. Sima arcukon finom bajusz serken. Derekukon selyemöv, a levegőben mósusz és rózsavízfelhő.

Huszonöt mosdótál, huszonöt náddal töltött ágy, zsámolyon fez, kaftán, görbe kard.

A folyó felől beárad a hűvös reggeli levegő. Ahol a tűzött paplanok lecsúsztak, barna nyakra ragyog a nap az ágyfüggönyön át. Ibisz zörög a sziget szélének nádasában, csattogva elszáll nagy szárnyain. Ifjú férfiak szuszogása, sóhaj, mély fujtatás. Sötét bajszuk alatt utolsó álmuk mosolya, rémület vagy béke, amikor felhangzik a reggeli اذن.

Nyújtózások, nyögés, még csendben kászálódnak ki az ágyból, aztán összetömörülnek az إستنية s a وضو sorára várva. A teremőrző eunuch már ott figyel. Este, a lámpások elfújása után a fiúk bárhogyan is fogdoshatják egymást, de a نيات közben ez korbácsolással jár. Rögtön kimenet van egy felállított nagy fatábla, bőrszíjakkal a csuklók és a boka számára. A fejre nem ütnek, az arc helyén párna. A mameluk tudjon tűrni és hallgatni és arcra maradjon hibátlan.

Juszuf az elsők között van, álma kön?- nyű és a reggelre ébredni siet. Felderítik a megmozgató csípős reggelek. Alig várja, hogy a folyónál felszálljon a köd és kivonulásra, tornacsatára, őrtállásra kerüljön a dolog. A barakkok körül téblábolva csak elkívánkozik a مدرسة hűvösébe vagy forgatja a Koránt. Négyen térdeltek a medence mellett, bőven fröcskölve a vizet. Arcukba csapták, jobbjukból tele pofájukba szívták, karjukat locsolták. Amíg azok fröcsköltek körülötte, Juszuf ügyelt a helyes sorrendre: felszívás az orrlyukakba, homlok-nyak-tarkó- homlok, tisztogatás a lábujjak között. Mindenki tisztán megy imára.

Huszonöten indultak át az udvarra, a közös reggeli صآلة elvégzésére. Egymást lökdösve dobognak le a falépcsőkön. Az udvar sarkában a deres, mellette a felállított karón Buraq összeszáradt teste. A nap rásüt összeaszott nyakára. Szemét már kivájták a madarak. Reggelente nem bűzlik annyira és nem lepik el úgy a legyek. Juszuf igyekszik nem odanézni, hogy ne zavarja meg a reggeli áhitatot. Buraqot a szultán ablaka alatti verekedés miatt tűzték karóra. Nem tréfadolog a szultán nyugalma, Allah nyújtsa hosszúra az életét és sokasítsa meg napjai számát. نيات után nem gondolnak másra. ﺍلحمد هلل رب ﺍلعالمين

Az ő tizenkettese főleg namíbiai növendékekből áll. Kezdetben előfordult, hogy egyik-másik megpróbált melléfeküdni a nádmatracra és másnap kerülte a tekintetét a kardgyakorlaton. Juszuf lenézte a kézifegyvereket. Akkor dobbant meg a szíve, ha a Nílus áradásakor vagy a Ramadán végetértekor megdördültek az ágyúk a Moqattam-dombon. A kézitusától, ellenség közelségétől még mindig irtózott. Ám a gyakorlatok lassan ebben is megszoktatták. A mameluk növendékekkel együtt, lóhátról rohamozott szalmabábokat, lőtt vesszőket deszkapalánkra festett frank landsknechtek szívébe. A lándzsavetést előbb egy fatörzsre, majd ellovagló alakra gyakorolták. A lándzsát páncélba öltözött lovas hátára, nyergére kötözött figurára vetették naphosszat. A صورة كبير biztos eltalálásához hónapokat kellett ismételni. A lándzsa eleinte beakadt, megbillent, elszállt az alak szalmakobakja mellett, aztán egyre biztosabban, végzetszerűbben puffant a fejben vagy zsákba vont törzse közepén. A صورة صغيرة biztos eltalálása most már csak egy-két új hónapot kívánt. Akkor meg vágtából követelték, az alakot a hátán hordó lovas kitört, elfordult, ide-oda vágtatott és az ugyancsak vágtában elhaladó mameluk növendék feszülten kereste azt a helyzetet, amelyből mégis beletalálna. Ez már فتوية volt.